Személyes PR

„A személyes márkád az, amit az emberek akkor mondanak rólad, amikor nem vagy ott.”
(Jeff Bezos, az Amazon alapítója és vezetője)

Előfordul, hogy a kommunikáció, népszerűsítés, attitűdformálás tárgya nem egy vállalat vagy egy szolgáltatás, hanem egy személy. A cél és az ok sokféle lehet. Van, hogy egy ismert emberrel adunk el egy céget (például egy híres sportoló vagy színész lesz egy cég arca, és mi nem a cégnek, hanem a személynek szervezzük a sajtóját), van, hogy egy cég neve tesz ismertté egy személyt (egy világmárka hazai vezetője mindig fontos megmondóember, az ő szerepeltetése a céget is felfelé húzza).

Olyan is volt már, amikor egy, a céges világból érkezett szakértő függetlenedni vágyott, és azt kérte, hogy minél több helyen megszólalhasson, mint a terület első számú szakértője. Az illető a mai napig a terület egy médiából is ismert arca, bár sajnos nem nevezhetjük meg, kiről van szó.

PR szempontból tehát egy valamennyire is ismert, vagy közszereplést felvállaló személy nem sokban különbözik egy cégtől vagy egy terméktől. A „fogyasztóknak” hozzá kötődő attitűdjeik vannak, a neve az adott területen egyértelműen márkanévként kezelendő, „sajtója van” (jó vagy rossz, szándék kérdése).

A személyes PR azért is lehet hatékony eszköz, mert csak egy szűk, szakmailag vagy más módon érintett csoport tudja, hogy a műfaj egyáltalán létezik. Míg egy nagyobb, közismert cégről, vagy más szervezetről a többség tudja, hogy a nyilvánosság felé mutatott arcát mesterségesen, szakértő kezek alakítják, addig egy személlyel kapcsolatban, legyen bár közszereplő, a többség ezt nem feltételezi. Emiatt a személyes PR lehetőségei sokkal komolyabbak, mert bármilyen arculatot is építünk fel egy-egy személynek, a tömegek ezt azonosítani fogják az illető személyiségével. Ha közvetlennek látszik, akkor annak is gondolják majd. Ha karakteresnek és keménynek, akkor annak hiszik. Természetesen nem érdemes valakit hosszú távon belekényszeríteni egy, a jellemével nem kompatibilis szerepbe, mert nem lesz benne hiteles, időnként kilóg majd a lóláb. Ezért praktikus előbb megfogalmazni, hogy milyen hatást kell elérnie az illetőnek, és ahhoz választani ki a megfelelő személyt a cégen belül.

Például lehet egy cég csúcsvezetője kiváló stratéga és szakmailag kiemelkedő, ha mondjuk erősen túlsúlyos és/vagy halk, bármilyen okból előnytelen a külseje, erőtlen, esetleg vékony hangja van, esetleg rosszul fogalmaz, vagy zavarba jön a kamerák előtt (bár ez utóbbi tanulható, és meg is lehet szokni) ez esetben érdemes megtalálni azt a személyt, aki alkalmasabb a cég arcának szerepére.

A személyes PR tehát csak apró dolgokban különbözik a szokásos PR–fogalomtól (annak persze része is egyúttal), és igen hatékony eszköz lehet, mert az emberek elfogadóbbak az így érkező benyomások iránt.

A személyes PR egyik legjobb példáját az Egyesült Államokban találjuk. Egy-egy elnökválasztási kampány központjában nem programok, vagy pártok állnak, hanem jól felépített karakterek. Patikamérlegen adagolják a nyilatkozataikat, stylistok serege foglalkozik a megjelenésükkel. Végül ez a háttérmunka (és az alapvető üzenet, persze) dönt arról, kinek szavaznak bizalmat, ki lesz a világ egyik vezető hatalmának elnöke.