PR, marketing, MMA

A fentieknél jóval kevesebb szó esik (jelen blogbejegyzés szerzőjeként nem ismerem minden képzőhely részletes tematikáját, így véleményem, bár személyes tapasztalatokon alaszik, szükségszerűen általánosítás) arról, hogy mit mikor használjunk, mi mire jó, és mire nem. Így fordulhat elő, hogy a social mediában akkor is „kötelező” legalább 4 platformon, nagy erőkkel jelen lenni, ha a cég témái teljesen érdektelenek az ott megfordulók 98%-ának. Ezért válthatja ki egy rapszodikusan kezelt, slampos Facebook-oldal számos cég honlapját, és ezért kell mindenáron grandiózus sajtótájékoztatót szervezni, csak mert valaki már cukormentes változatban is gyártja az 5 éve piacon lévő termékének málnás változatát.

Szintén a fentiek miatt fordulhat elő, hogy valaki kizárólag PR-re vagy marketingfeladatokra akar velünk szerződni ‒ ez még rendben is lenne, PR- és marketingügynökség vagyunk, és nem csak egyszerre ‒ miközben elzárkózik attól, hogy a házon belül tartott folyamatokat (mikor melyiket) harmonizálja a ránk bízott feladatokkal. Mindez a mi munkánkban fennakadást és frusztrációt okoz, érintett ügyfeleinknek pedig ‒ mondjuk így ‒ szuboptimális működést, ami az egyenletet megoldva kidobott pénzt jelent.

Mi a gond a fentiekkel?

Nos, az, hogy az élet nem ilyen. A gyakorlatban a PR- és marketingügynökség feladata elvben nagyon hasonlít egy MMA-harcoséhoz (Mixed Martial Arts, vagy ketrecharc). Megverni senkit nem kell, de a lényeg: minél több közelharci stílus elemeit minél magasabb szinten elsajátítani, begyakorolni, és pont akkor alkalmazni, amikor arra szükség van, illetve a legerősebb hatást tudja kiváltani. Ahogy a ketrecben, a piacon is minden PR- és marketingügynökségnek megvannak a maga erősségei (meg persze gyengéi is). Nekünk, a saját „ketrecünkben”, még inkább az aktuális ügyfelünk „küzdőterén” is minél több eszköz használatát kell elsajátítani, és azonnal tudni, mikor melyikre van szükség. Ahogy az MMA-ban sem érdekel senkit, hogy az adott ütés- fogás melyik sportágból érkezett eredetileg, úgy a mindennapokban sem számít igazán, hogy az adott, éppen optimális eszköz eredetileg a PR-, a marketing- vagy az előadóművészet repertoárjához tartozik. Ezek a definíciók a katedrára valók, talán oda is csak mértékkel.

Szintén hasonlóság, hogy a ketrecben is jellemzően mindenki abban a legjobb, amelyik sport felől érkezett, még ha idővel a határok végképp elmosódnak is. A birkózók a földharcban, a karatésok a rúgásokban stb. Ugyanígy a PR és marketingügynökségek erősségei is levezethetők az ott dolgozók szakmai múltjából. A kreatív, a grafikus, az újságíró vagy a sales-es is sok-sok technikát el tud sajátítani az évek során, mégis általában az az erőssége, amelyik a legközelebb áll a személyiségéhez, és amelyikkel a legtöbbet foglalkozott az évek során. Ezért is fontos, hogy egy PR-ügynökség csapata minél színesebb legyen szakmailag.

Talán a leírtak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az iskolából kikerülő, nem egyszer szakirányú végzettségű emberek nem tudnak azonnal tanácsadóként munkába állni. Egyszerűen nem tudják átültetni az elvont, elméleti tudásukat, nincs meg a kellően szerteágazó eszközismeretük a feladathoz. Ez egyfelől a képzések hiányossága, de persze tény: csak formagyakorlatokkal, erősítéssel és zsákolással senkiből nem lesz harcos. Ezt csak az éles helyzetek tudják megtanítani.