Facebook, Twitter, Tumblr, Instagram, Linkedn, Bebo hogy csak a legismertebbeket említsük. Sokaknak elvont varázsigék, mások képtelenek meginni a kávéjukat anélkül, hogy ellenőrizzék az összes közösségi fiókjukat. A közösségi oldalak használata a magánszemélyek számára ízlés dolga, mindenki annyit és azokkal oszt meg az életéből, amennyit szeretne, legalábbis a tudatosabbak.
Egy vállalkozásnak azonban már üzleti kérdés lehet, hogy „fenn van-e a Facebook-on” vagy sem. A példamondatoknál mindenütt a legismertebb oldalt, a Facebook-ot említjük és bár ezek az oldalak jellegükben, céljukban nagyon különbözőek, gyűjtőnévként használjuk tovább, mert a leírtak vállalati nézőpontból többé-kevésbé mindegyikre igazak. A közösségi médiajelenlét döntések sorozatát jelenti, mi most ehhez adunk néhány támpontot, illetve leírjuk, mire érdemes figyelni ennek tervezése során.
Kezdésnek hadd oszlassunk el néhány tévhitet a közösségi médiával kapcsolatban:
- A Facebook a legjobb reklám, mert rengetegen látják, és nem kerül semmibe.
- Nem igaz, hogy nem kerül semmibe. Annyi igaz, hogy a profil létrehozásáért nem kell fizetni. Viszont az oldalra rendszeresen posztokat kell kitenni. Ezeket valakinek meg kell írnia, méghozzá úgy, hogy másoknak is kedvére legyen, figyelnie kell a reakciókat, válaszolnia kell a kérdésekre, fel kell töltenie a bejegyzésekhez tartozó fotókat, stb. Mindez akár napi 1 órát is elvehet valakinek a munkaidejéből. Ha ez a valaki a cég egyik munkatársa, akkor arra az órára ugyanannyi fizetést kap, mintha a szokásos munkáját végezné. Ez mindenképpen forintosítható összeg, és éves szinten komoly kiadást jelent. Ha a vállalat több közösségi oldalon is jelen van, ez a szám többszöröződhet. Persze megtehetjük, hogy létrehozzuk a profilt, és aztán elhanyagoljuk, de akkor a lényege vész el, tehát kidobtuk a pénzt (időt) amit a létrehozására fordítottunk.
Hasonló a helyzet, ha a cég Facebook oldalát nem cégen belül üzemeltetjük, hanem kiadjuk egy külsős cégnek. Mi a Gold Communications-nél több ügyfelünk helyett is végezzük ezt a tevékenységet – szintén nem ingyen, de legalább profi szemlélettel. Ezzel együtt még mindig olcsóbban – és általában több hozzáértéssel, a cég érdekeit erősebben érvényesítve −, mintha ugyanezt egy belső munkatárs végezné, akinek egészen más lenne a dolga. Ráadásul vannak a Facebook-on fizetett hirdetések is...
- Nem szükségszerűen igaz, hogy rengetegen látják. Az, hogy egy cégnek van Facebook, vagy más közösségi oldala, még nem jelenti azt, hogy az népszerű is, vagy látogatott. A Fb-nak valóban mintegy másfél milliárd felhasználója van világszerte, de közülük csak elszomorítóan kevesen kíváncsiak spontán a mi oldalunkra. Ahogy honlapból is vannak látogatottak, és olyanok, amelyekre a kutya sem téved, igaz ez a Facebook-oldalakra is.
Ahhoz, hogy egy oldal látogatott legyen, követőkre és like-olókra van szüksége. Ehhez több dolog együttállása kell. Elsősorban figyelemfelkeltő, szórakoztató, és mindenekelőtt rendszeres posztokra, játékokra és más tartalmakra. Másrészt megfelelő hivatkozási hálóra, linkekre, amelyek az adott Facebook oldalra mutatnak. Ha mindez sikerült, van rá esély, hogy oldalunkat kedvelni fogják, és fokozatosan egyre több követőre tesz szert. Ezzel párhuzamosan reklámértéke is növekszik, mind több embert érünk el marketingüzeneteinkkel, amelyeknek többnyire burkoltnak kell lenniük, különben követőink hamar elpártolnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a közösségi médiát az emberek mindenekelőtt szórakozásra használják. Nem azért járnak oda, mert kíváncsiak, hogy mit szeretnénk nekik eladni. Azért járnak oda, hogy jól érezzék magukat, lekössék a figyelmüket valamivel, ami számukra érdekes. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor ezzel párhuzamosan eljuthatnak hozzájuk a marketingüzeneteink, és ez esetben az, hogy a cég "fent van a Facebook-on" valóban érhet is valamit.
- Ma már minden valamirevaló cégnek kell legalább egy Facebook oldal, gyakorlatilag kötelező.
- Ez egyszerűen nem igaz. A honlap valóban szükséges ahhoz, hogy egy vállalkozást meg lehessen találni, informálódni róla, de a közösségi média más. A Facebook-on és társain alapvetően magánszemélyek vannak jelen, kommunikálnak egymással. Tehát az ökölszabály (amely alól akadhat néhány kivétel) az, hogy azon vállalkozásoknak érdemes jelen lenniük a Facebook-on, akik magánszemélyeket szeretnének elérni, számukra akarnak mondani valamit. Mondjuk ki: a Facebook és társai a B2C (Business to Customer), vagyis a lakosság számára gyártó, értékesítő, szolgáltató cégeknek hozhatnak sokat, ha jól csinálják, de a B2B (Busines to Business), vagyis az üzleti széféra, más vállalatok számára értékesítőknek szinte soha. Egyszerű példával élve egy kozmetikai- vagy sportszergyártó, üdítőital márka, esetleg egy autó- vagy óragyár folytathat sikeres Facebook tevékenységet, de egy informatikai rendszerintegrátor vagy egy CNC gépműhely aligha.
Volt és van arra példa, hogy egy ügyfelünk tanácsaink ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy Facebook oldalt üzemeltessünk számára. Természetesen megtesszük, ha nem tudtuk erről lebeszélni, de egy idő után maga is rájön, hogy az adott szegmensben ez nem hoz semmit a konyhára, így az erre fordított pénzt kidobja, még akkor is, ha nem nagy összegekről van szó.
A másik véglet, amivel szintén találkoztunk már, amikor egy termékkel tényleg mindenképpen jelen kellene lenni a Facebook-on, de a gyártó sajnálja rá az időt és a pénzt, vagy egyszerűen nem hisz az „new marketing” eszköztárában, esetleg csak nem ismeri azt.
Közösségi média
Írásaink 
