Vállalati kommunikáció

Belső kommunikáció

Az információ áramlása a vállalaton belül. Nagyobb cégeknél ez már nem megy spontán, tudatosan ki kell építeni a dolgozók – például a fizikai munkát végzők – kommunikációját a vezetés felé és fordítva. Ugyanígy figyelni kell a vezetők, egyes osztályok egymás közötti kommunikációjára is. Egy cég sem követheti elképzeléseit, terveit anélkül, hogy az ebben résztvevők összehangolnák munkájukat. Ehhez kommunikációra van szükség, amit meg kell tervezni, működtetni kell, adott esetben megteremteni ennek technikai és emberi feltételeit. Sok projekt bukott már el ennek hiányán.

Egy gyártó nem tudja javítani a minőséget, vagy a szállítási határidőket anélkül, hogy érthetően közölné a gyártásban dolgozókkal, mit vár tőlük ennek érdekében. Nem lehet megküzdeni a nagy fluktuáció okozta gondokkal anélkül, hogy eljutnának hozzánk a dolgozók gondjai, sérelmei. A marketingcsoport hiába indít jelentős reklámkampányt egy termékre, ha a termékből nincs elegendő mennyiség készleten. A gyártásban is lehetnek fennakadások, ha az értékesítés és a beszerzés hiányosan kommunikál. Számos ilyen helyzeten segítettünk már.

A megoldás kulcsa mindig az, hogy a vezetők nézzenek szembe a valósággal, és legyenek készek a megoldásra.

Hat jellemző példa, amikor gond van a cég belső kommunikációjával:

1. Szűk körben tartják a vállalat sikereiről vagy kudarcairól szóló információkat.
2. A vezető bekér egy anyagot, de akinek a feladata lett volna elkészíteni, nem tudta, hogy mikorra kell.
3. A vállalatnak új terméke/szolgáltatása van, de a munkatársak nagy része nem is tud róla.
4. Ahányszor be akarok menni egy ügyféllel a tárgyalóba, az mindig foglalt.
5. A nagyfőnököt szinte képtelenség elérni, így az ő hatáskörébe tartozó döntések mindig késve születnek meg, fontos "anyagok" várnak hosszan a sorukra.
6. Rendszeresen közöljük a dolgozókkal, hogy mit akarunk tőlük, de szinte soha nem úgy és nem az történik. Néha már az az érzésünk, hogy szándékosan csinálják.

PR-kommunikáció

A PR-kommunikációt egyszerű lenne úgy definiálni, hogy minden, ami nem a közvetlen értékesítést szolgálja, vagyis minden, ami nem marketing, de nem akarjuk ennyivel elintézni. A sajtójelenlét és a sajtókapcsolatok gondozása éppúgy része ennek, mint a különböző, társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos lépések és ezek kommunikációja, a szponzori tevékenység. Ide tartozik a válság- vagy kríziskommunikáció is, vagy bizonyos nyilvános események szervezése, esetleg a jelenlét a közösségi médiában.

Ne legyünk álszentek; ezek az eszközök többnyire éppúgy az értékesítést szolgálják, mint egy tévéreklám. Természetesen itt is vannak kivételek. Sokakat valóban a társadalmi felelősségérzet hajt, amikor adományoznak, és lehet beszélni úgy egy új technológiáról, hogy ne akarnánk a sajátunkat eladni. Van cég, amelynek vezetői komolyan aggódnak munkájuk környezeti hatásai miatt, és nem azért tesznek ez irányú valós vagy látszatintézkedéseket, hogy márkájukat szimpatikussá tegyék.

Általánosságban a PR-munka a következő, ciklikusan ismétlődő lépésekből áll:

1. A célcsoport és a cég tevékenységének, törekvéseinek ismeretében meghatározzuk azt a képet, amit ki szeretnénk alakítani, azokat a tulajdonságokat, amelyeket hangsúlyoznunk kell/érdemes a vállalat imidzsének építésekor, megszabjuk az attitűdváltoztatás irányát.
2. Megfogalmazzuk a megfelelő irányba ható üzeneteket.
3. Csatornákat és kommunikációs formákat rendelünk mindezekhez
4. Meghatározzuk közösen a büdzsét, és ennek függvényében elkezdjük a kommunikációt, kiválasztva a lehető legjobb ár/érték arányú eszközöket.
5. Időről időre visszamérjük munkánk eredményét, az uralkodó attitűdöt, és ennek fényében folyamatosan alkalmazkodunk a célcsoport reakcióihoz, mindaddig, míg méréseink vissza nem igazolják, hogy a lehető legjobban megközelítettük a kitűzött célokat.

Fontos, hogy a PR-munka folyamatos legyen, mert az idő múlásával az elért eredmények erodálódnak, a kialakított kép elhomályosodik, az emberek elfelejtik.