A gyerekek mércéje más. Rövidebb eddigi életük során alacsonyabb ingerküszöb alakult ki, ezért adnak nemcsak a részletekre, de a befogadásukat is kevésbé homályosítják el a szokások és skatulyák. Ha egy felnőtt rendezvényen valakinek nem jutott pohár, hát majd szerzünk neki. Kellemetlen, de nem okoz komoly törést. A gyerek, az érzékeny. Magasabb hangerőn, feltekert szenzorokkal érzékeli a világot. Tudták? Ha egy gyerek mikuláscsomagjában egy Balaton szelettel kevesebb van, akkor őt a Mikulás kevésbé szereti, ami már csak egy lépés a virgácstól. A gyerek, az gyerek – a gyerekrendezvény épp ezért nem mérhető a felnőtt rendezvény könnyebben kalibrálható mércéjével.
Talán érthető, hogy a gyerekek csalódása nagyon messze esik attól, amit egy felnőtt érez, ha valami nem működik, nem ÚGY működik a céges élőcsocsó-bajnokságon, ahogy az meghirdetve volt – mondjuk egy HR-managernek a legritkább esetben jár több hete a fejében az, hogy hamarosan egy kötélhez rögzítve kell majd egy labda után kurjongatnia a felfújt ketrecben. Egy gyerek – ha a dolog be lett lengetve – simán VÁGYHAT erre, álmodhat ezzel, izgulhat érte már napokkal korábban.
Egy PR-ügynökség felelőssége rendezvényszervezőként is a precizitásban rejlik, a megbízhatóság pedig alap kell legyen. A gyerekeknek szóló rendezvények nem is rendezvények e tekintetben, hanem (kicsit talán túlzunk, de akkor is) fokmérők, szorzók, komoly tükrök – egyszerűen úgy kell komolyan venni a dolgot, hogy figyelembe vesszük a speciális kuncsaftok speciális igényeit, amelyek olykor még a legelvadultabb felnőtt ügyfelek elvárásain is túltesznek. Mert a gyerek, az nem tesz lakatot a szájára. Ráadásul, bár alanyi jogon is megérdemlik a törődést, a gyereknek szülője is van, amelyet bizonyos helyzetekben úgy hívunk: megrendelő.