Újsághirdetés

Ki hirdet ma már nyomtatott újságban? – kérdezhetné legyintve egy fiatal menedzser, aki már az óvodai ballagására tabletet kapott. A helyzet azonban az, hogy a nyomtatott sajtónak még mindig jelentős tömeghatása és presztízse van. Ha már a generációs különbségeknél tartunk, az is igaz, hogy az idősebb cégvezetők épp fordítva, gyakran túlzott jelentőséget, presztízst tulajdonítanak a nyomtatott lapoknak, mert ők még abban a korszakban nőttek fel, amikor csak az számított fontosnak (igaznak?), ami benne volt az újságban. Az ő figyelmüket gyakran arra kell felhívni, hogy a példányszámok már régen nem érik el a több százezret, és az utóbbi 5-10 évben a piac radikálisan zsugorodott és átalakult.

A jó megoldás a két szemlélet között van, vagyis nem szabad elvetni a nyomtatott hirdetést, de tisztában kell lenni azzal, mire számíthatunk tőle. Egy üzleti döntéshozótól nem várhatjuk el, hogy ismerje a napi- és hetilapok, magazinok aktuális példányszámait, árait, elérését. Nem kell mindenkinek mindent tudnia, erre valók az ügynökségek. Hogy mennyit változott a világ, arra példa ez az 1938-as újsághirdetés:

Pontos képet kaphatunk a lapok példányszámáról, ha megnézzük a MATESZ (Magyar Terjesztésellenőrző Szövetség) adatait. A számokat negyedévente teszik közzé, ez bőven elég, hogy ne tévedjünk nagyot, amikor felmérjük egy-egy hirdetés várható hatékonyságát. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezek a számok azt mutatják, hogy hány példányban készül, kel el az újság. Ezt árnyalja, hogy egy-egy lapot többen is olvashatnak (elérés).

Általánosságban látható, hogy a napi- és hetilapok példányszáma – kevés kivétellel – csökkenő tendenciát mutat, de egyes szaklapok, magazinok állócsillagként őrzik pozíciójukat. Amikor egy-egy speciális terület képviselőinek szeretnénk üzenetet eljuttatni, alaposan beleássuk magunkat a lappiac rejtett bugyraiba is, és azt találjuk, hogy Magyarországon minden területre – de tényleg mindenre – készül újság. Csak meg kell találnunk az adott érdeklődési körnek készülő lapot, és nagy pontossággal juttathatjuk el üzeneteinket.
Kicsit nagyobb a meddőszórás, ha megyei, vagy országos terjesztésű újságban hirdetünk, ott nyilván nem garantálható, hogy az olvasótábor tagjainak többségét érdekli, amit közölni szeretnénk a megvásárolt felületen. Ezek a médiumok azonban nagyobb elérést garantálnak, mint a szaklapok.

Amire nagyon figyelünk, ha nyomtatott újságban hirdetünk:

• A megrendeléskor kössük ki, hogy a hirdetés a kiadvány első harmadában jelenjen meg, ha erre lehetőség van. Így az olvasó még nem fásult, nagyobb eséllyel megáll a hirdetésünknél is (ha csak nem kapcsolódik hirdetésünk egy-egy rovathoz, pl. sportfogadást a sportrovatnál érdemes hirdetni, ami viszont a lap végén van).
• Kérhetünk Szövegoldali megjelenést, ami azt jelenti, hogy nem más hirdetések közé zsúfolva jelenünk meg, szinte észrevétlenül a tarka foltok között, hanem olyan felületen, amely az olvasók számára önmagában is érdekes.
• Kizárhatjuk bizonyos szöveges és képes környezet közelségét, ilyen kérés lehet, hogy a hirdetésünk ne legyen szexuális tartalmú, bűncselekménnyel összefüggő, vagy egyéb, a hirdetett tartalom szempontjából nem kívánatos oldalon.
• A hirdetés mérete ideális legyen, ne törpüljön el az oldalon, de ne is fizessünk egy egész oldalt, ha azt nem tudjuk, vagy akarjuk tartalmasan kitölteni, mert az pazarlás. Ráadásul az egészoldalas hirdetéseket könnyen átlapozza az olvasó, míg ha van mellette számára érdekes tartalom, megáll egy kicsit.

A nyomtatott hirdetésnek vannak határozott előnyei. Az első, hogy él egy bizonyos korosztály, amelyet még nem fertőzött meg az infotechnológia, nem nagy barátai a számítógépeknek, okostelefonoknak. Számukra hiába is hirdetünk ilyen eszközökön, ha idősebb a célcsoport, érdemes ragaszkodni a print megjelenéshez. A másik kifejezett előny a hirdetésenkénti elérések száma. Egy print megjelenést többen megnéznek, a család több tagja is olvassa.